A maszájokról

A maszájok mindennapi küzdelmei

„Ha valaha szembe találom magam Istennel, átdöföm egy dárdával.” Ezek a szavak egy fiatal maszáj zaklatottságát és csalódottságát tükrözik. Az elmúlt évszázadokban a Nílus völgyéböl származó, pásztorkodó – részben nomád életmódot folytató – maszájok drasztikus változásokat éltek és élnek meg ma is, melyek befolyásolják a mindennapjaikat.

A maszájok nem őslakosok Tanzániában. Feltehetőleg a 16-ik században kezdtek elvándorolni Dél-Szudán területéről a mai Kenya és Tanzánia térségébe. Lassan terjeszkedtek de szilárdan befolyásuk alá vonták Kenya és Tanzánia egyes régióit. Ezek az emberek rendkívül agresszívak és öntudatosak voltak. Harcosokat képeztek ki, hogy megküzdhessenek más törzsekkel, valamint a rabszolgakereskedőkkel szemben, és mindvégig sikeresen megvédték magukat.

Azonban a 19-ik század közepe felé a romboló hatású politikai fordulatok, aszály, marhavész, az egyre terjedő himlő járvány és a belső konlfiktusaik gyökeresen megváltoztatták a büszke maszáj törzs életét. Ezen felül nem csak jelentős legelő földterületeket vesztettek hanem az egykori településeiket is (mint Ngorongoro, Masai Mara és Serengeti) a terjeszkedő nemzeti parkok javára.

Igaz, hogy a maszáj törzsek mára már teljesen letelepedtek, köszönhetően a helyi kormánynak és a tömérdek földveszteségeiknek; csakhogy a számukra kijelölt térségekben egyre súlyosbodó étel- és vízhiány költözésre kényszeríti a férfiakat és sokszot egész családokat is. A költözés pedig nagy árat követel. Gyalogosan 3-4 kilómétert is meg kell tenniük az otthonuktól (Bomáiktól) hogy a legközelebbi vízlelőhelyre érkezzenek. A vízhordás a nők felelősége a családokban, és ezeknek a nőknek sok mérföldön keresztül kell cipelniük fejükön a nehéz kannákat. Az éghajlat változás hatására egyre gyakoribb az esős évszak elmaradása, ezért a régebbi kutakban már nincs elég víz a környező lakosoknak. Ennélfogva az állattartásból élő maszájok nagy veszélynek lettek kitéve, mivel a marhák biztosítanak túlélést a számukra. Ha a marhák elpusztulnak a kiszáradástól, a maszájok élete forog kockán.

A helyzetet tovább súlyosbítja a folyamatosan növekvő népsűrűség. Paul Berger szerint 1946-ban 50.000 maszáj élt Kenyában és 35.000 Tanzániában. Újabb népszámlálási adatok szerint csak Kenyában 377.089 maszáj élt 1989-ben. A múltbeli szocialista befolyások miatt Tanzánia nem észlelte a törzsek közötti különbséget a népszámlálásuk során, viszont becslések szerint a két országban összesen több mint egymillió maszáj él. A maszáj családok többsége sokgyermekes és a népességgyarapodás üteme egyre csak növekszik. A következmények katasztrófálisak: mélyszegénység, a higiénia hiánya, a csecsemők magas elhalálozási aránya, fertőző betegségek (AIDS, tuberkulózis, bőrbetegségek stb.) és a teljes kilátástalanság.

Stefan Höschele és Szabó László, a Friedensau Adventista Egyetem tanárai 1995 óta számos különféle projekten dolgoztak a tanzániai maszájok között.

Longidóban fejlesztési projektet indítottak, iskolákat építettek és tanárokat finanszíroztak több távoli faluban is.