Longidoból dél-keleti irányba elindulva, kb. 3 kilométer után egy kis faluba, Darajaniba jutunk. A falu nem egy sűrűn épített és helységtáblával ellátott település, hanem az elszórva elhelyezkedő hagyományos maszály házakból, úgynevezett bómákból áll, melyekben két-három család él együtt. A családokban átlagosan 5-6 gyermek található, akik egyszerű körülmények között nőnek fel.
2010-ben kezdtünk el az itt élőkért dolgozni. A gyermekek voltak az elsők, akiket elértünk. Vidámsággal és nagy kíváncsisággal telve követték nyomon nemcsak az érkezésünket, hanem szinte minden lépésünket. Csapatunk minden este színes programmal készült, így a gyermeksereg csak nőtt és nőtt.
„Az egyik nap, délelőtt tíz óra körül elgyalogoltam a rendezvények helyszíne előtt, és nagy meglepetésemre azt láttam, hogy a gyermekek már ott vannak. A nagy hőségben egész nap kitartottak és arra vártak, hogy este fél öt körül megérkezzen kis csapatunk, hogy játszunk velük, énekeljünk nekik valamit és történeteket meséljünk.”- meséli Anna
Időközben kaptunk Darajaniban egy telket, amelyre egy nagy közösségi házat építettünk fel. Ez a ház hétközben a tanulást és tanítást szolgálja, hétvégenként istentiszteleti alkalmaknak ad helyet. Ebben az épületben helyet kapott egy kisebb tanári lakás is. Az adományokból finanszírozott tanár naponta 25-40 gyermeket tanít, az úgynevezett „preschool“-ban. Ebben az oktatási formában a gyerekeket az általános iskolára készítik fel, Magyarországon ez az óvoda utolsó évének felel meg. A közösségi házban minden nap egy meleg étkezés biztosított a gyerekek számára, és még a szülők is azt tanúsítják, hogy csemetéik ezáltal is sokkal jobban fejlődnek, mint a más iskolákban lévő társaik.
A tanár a felkészítési időn kívül látogatja a bómákat és mint egy gyülekezetvezetőként is tevékenykedik, megszervezi az istentiszteleteket.
Darajaniban körülbelül 15-20 bóma található. A faluban bevezetésre került a víz, ami nagyban megkönnyíti az ott lakók életét. Az iskolánk is rá tudott csatlakozni a vízvezetékre.
