Még a gyerekek is érezték, hogy valami más, valami újnak a követei. Hogy nem bizonyítanak maguknak és szüleiknek, nem csak lezárul egy szakasz az életükben, hanem ők azok, akik megnyitnak egy új ajtót az őket követő testvéreik, barátaik előtt. Igazi élő példák. Karaoból kaptuk mi is az üzenetet a tanítóktól, hogy nincs is alkalmasabb idő a böjtölésre, mint most, a záróvizsga előtt, és hogy ők és a gyerekek már együtt el is kezdték ezt a szellemi-lelki felkészülést. Ismét egy olyan alkalom nyílt hát számunkra, ahol Tanzánia és Európa összeért, ahol közösen szurkoltunk ezekért a kis diákokért a megmérettetés előtt. Majd ugyanilyen izgalommal vártuk mindannyian az eredményeket. Nem is örülhettünk volna jobban, mint mikor kiderült, hogy minden hetedik osztályos tanuló sikerrel vette a vizsgát! Kaptuk is sorba a képeket az utoljára iskolai egyenruhájukat viselő, boldog, önfeledt gyerekekről, akik plakátokat írtak köszönetük jeléül. Néhány példa a plakátok szövegéből, melyek összefoglalnak mindent: „Hosszú út volt, de megcsináltuk.”, „Valóra vált! Köszönjük a valódi támogatásotokat!” „Hálaadó jegyzet: Végeztünk a vizsgáinkkal. Most a ballagásunkat várjuk. Melegen üdvözlünk mindannyiótokat. Ámen.” A ballagáson a tanítók minden diáknak egy Bibliát ajándékoztak, mivel néhányan másnap szombaton meg is keresztelkedtek. Valódi ünnepi zárás. És hogy mi a jövő? Páran továbbmennek még tanulni, mások visszatérnek a családjukhoz segíteni őket, ám bárhogyan is alakulnak az elkövetkezendő évek, azt, amilyen tudást itt megszereztek, senki nem veheti már el tőlük. A kezükben a lehetőség és az eszköz is, hogy változtassanak, hogy jobb életet alakítsanak ki maguknak is és majd egyszer a gyermekeiknek. Addig pedig hűséges tanáraik továbbra is támogatják őket, lelki megújuló hetek szervezésével, különféle találkozókkal. Hogy ne fakuljon, hanem továbbra is csak színesedjen és gazdagodjon a Karaoi Adventista Általános Iskolában eltöltött idő emléke.