A régóta várt látogatók átalakítják Karaót

2022. Szeptember eleje. 36 önkéntes segítőkből álló csapat érkezett Tanzániában, akik a karaói iskolánál különféle tevékenységeket végeznek. 

Az idén először a németországi Burger-Roland Gimnáziumból Andrea Gohla és Ralf Sieber vezetésével 7 diák meglátogatta az itteni partneriskolát. Egy héten át érdekesebbnél érdekesebb tanórákat tartottak, festettek, zenéltek, énekeltek az itt tanulókkal. A gimnázium támogatásának köszönhetően kialakításra került egy röplabdapálya a gyerekek nagy örömére. Az egyik osztályterem falára felkerült egy, a burgi diákok által készített világtérkép, amelyre mágnessel rögzíthető állatok szemléltetik az ott élő élő állatvilágot. 

A 12 fős lengyel csapat a már majdnem teljesen kész, új 50 fő befogadóképességű leányszállás tetejére napkollektorokat vásároltak és szerelték fel. Esténként járják a környék bómáit, beszélgetnek az ott lakókkal és bátorítják őket, reménységek visznek a sokszor reménytelennek tűnő élethelyzetű családoknak.

A két orvos, egy orvostanhallgató és egy nővér minden nap rendel. Ennek híre gyorsan bejárta a környéket. Amikor megérkeznek, a kevés árnyékot adó fák alatt, a földön ülve, kisebb csoportokban várják az  szoptatós anyák gyermekeikkel, az idősebb nők és férfiak egyaránt a rendelés megkezdését. A minap egy Down-kóros gyermeket is elhoztak az orvoshoz, ami itt nagyon ritka. Sok nő erős hátfájásra panaszkodik, de egy olyan szemorvosra is nagy szükség lenne, aki a szürkehályogot tudná műteni. A gyermekek gyulladt szemére van az orvosi táskában jó minőségű szemcsepp és különféle vitaminok. Sajnos vannak komolyabb égési sérülések is, amik a rendelés során ellátásra kerülnek.

Egy másik csapat szorgalmasan dolgozik az épületek befejezésén. Nap mint nap a tűző napon keverik a betont, ássák az alapot, üvegezik újra a kitört ablaküvegeket. Fáradhatatlan munkájuk nyomán szépül az iskola környéke. 

Mivel Karaó egy hegyoldalon terül el, egy órás autóút, míg Longidóból, ahol a főút van, felér ide az ember. Az út nagyon rázós, több időszakos folyómedren kell áthajtani, ami némely autónak komoly kihívást jelent. Nem egyszer fordult elő, hogy elakadtunk a kiszáradt mederben, mert a kocsi a homoktengerben elásta magát. Az építőanyagok szállítása sem könnyű folyamat, de amikor valami elkészül, mindenki örül neki.

Szponzorált gyerekek megváltoztatják a maszájok jövőjét

2022. szeptember 4. 

A mai napon alapítványunk meghívta mindazon gyermekeket egy közös ebéddel összekötött beszélgetésre, akiket iskolai tanulmányaikban támogat. Dr. Szabó László, az alapítvány vezetője érdeklődött a gyerekek hogyléte és tanulmányai felől. A diákok beszámoltak, hogy ki hányadik osztályba jár, mik a kedvenc tantárgyaik, milyen távlati céljaik és elképzeléseik vannak. A beszélgetés végén, az egy csapathoz való tartozás érzésének erősítésére az alapítvány pólóját kapták ajándékba a támogatott fiatalok.
Holnap folytatódik a tanév.
Minden gyerek utazik vissza a bentlakásos iskolába, ki Arushába, ki Namangába, hogy folytassák tanulmányaikat. A kedvenc tantárgyak a fizika, biológia és a társadalmi ismeretek, de van, aki a matematikát és az angolt szereti.

A jövő orvosai, lelkészei, tanárai és jogászai készülnek, hogy jobbá tegyék a világot és mindazok, akik őket támogatják, ennek aktív részesei.

Kútfúrás

2021.09.05 Karao. Megkezdődtek a  kútfúrási munkálatok a karaói adventista általános iskolánál. Itt, a maszáj pusztában, minden csepp víz kincs. Ami számunkra természetes, hogy megnyitjuk a csapot és akkor iszunk, fürdünk, főzünk vagy éppen mossuk az autónkat, locsoljuk a virágos kertünket, amikor csak akarjuk, az itt csak egy álom. Bár vannak az államtól finanszírozott vízvezetékek, de ezekhez a víznyerő helyekhez sokszor 4-6 kilométert kell gyalogolni, hogy egy-egy kanna vizet tudjanak az asszonyok a fejükön vagy a porban gurítja hazaszállítani. 

Az iskola területén eddig még nincs vezetékes víz, ezért szükséges lenne egy kút, amiből korlátlanul lehetne vizet nyerni. Elláthatná az itt tanuló 170 diákot és a tanárokat is. 

Ezért várakozással és reménnyel telve, imádkozó szívvel állták körül gyerekek, felnőttek egyaránt a fúrógépet, ami egy kissé korszerűtlenek tűnt. Amikor megláttuk a készüléket, kétségek ébredtek szívünkben, hogy hogyan is fog folyni ezzel a munka. Félelmünk sajnos hamar beigazolódott. A fúrószár fél óra fúrás után eltört, így két napot kellett várni egy új fúróra. Ezzel 155 m-re tudtak lefúrni, de nagy szomorúságunkra vizet nem találtak. 

Így továbbra is megoldatlannak tűnik a víz kérdése. Egyenlőre víztartályokat vásároltunk, amiket rendszeresen megtöltünk vízzel. Minden támogatást szívesen veszünk. 

Európai orvosi csapat gyógyít Karaóban

2021.09.03 Karao. Egy orvosi csapat érkezett Európából, akik idejük nagy részét a karaói diákok egészségi állapotának felmérésével töltötték.
Az orvosok és a nővérek tanteremről tanteremre járva végezték el a rutin vizsgálatokat, mint súlymérést, fogak állapotának felmérését, testmagasság megállapítását. A gyerekek nagy része izgalommal várta, hogy mikor kerül rá a sor. Voltak gyerekek, akik még soha nem jártak orvosnál, így idegenkedtek nemcsak a vizsgálatoktól, de a fehér idegenektől.
Az orvosok és ápolók kedvessége és türelme azonban átsegítette őket ezeken a kezdeti nehézségeken.
A felmérés során kiderült, hogy több gyermeknek torokgyulladása és szemgyulladása van, amire az orvosi csapat gyorsan reagált és a megfelelő vitaminok és gyógyszerek segítségével tudták a betegségek nagy részét kezelni.
Sajnos több gyermeknél azonban komolyabb problémát is felfedeztek. 12-nél találtak súlyosabb szívproblémát. Ezek közül kettőt elküldtek szakvizsgálatra Arushába és Dar es Saalamba, ahol az egyik gyermeket meg is műtötték. 

Első Maszáj végzőseink – Mérföldkő és ünnepség Karaoban

Milyen időbeli egységben mérjük a sikert? Egy jól teljesült napban? Egy hatékony hónapban? Esetleg több év is kell, mire visszanézve megállapítjuk, hogy megérte? Az alapítványunknál egy új mértékegysége lett a sikernek, ez pedig a hét év. Ugyanis 2020-ban az első osztály végigjárta mind a hét tanévet a karaoi iskolában. Tíz év lelkiismeretes munkája, számos megfogható és megfoghatatlan áldozat, mind energia, mind idő, mind anyagiak tekintetében, elszánt, kitartó tanári kar és egy osztálynyi életteli, szorgalmas gyerek áll az eredmény mögött. Nehéz egy ilyen mérföldkőnél szóhoz jutni, és csak szeretnénk hálát adni mindezért az áldásért, ami végig kísért minket.              

    
Még a gyerekek is érezték, hogy valami más, valami újnak a követei. Hogy nem bizonyítanak maguknak és szüleiknek, nem csak lezárul egy szakasz az életükben, hanem ők azok, akik megnyitnak egy új ajtót az őket követő testvéreik, barátaik előtt. Igazi élő példák. Karaoból kaptuk mi is az üzenetet a tanítóktól, hogy nincs is alkalmasabb idő a böjtölésre, mint most, a záróvizsga előtt, és hogy ők és a gyerekek már együtt el is kezdték ezt a szellemi-lelki felkészülést. Ismét egy olyan alkalom nyílt hát számunkra, ahol Tanzánia és Európa összeért, ahol közösen szurkoltunk ezekért a kis diákokért a megmérettetés előtt. Majd ugyanilyen izgalommal vártuk mindannyian az eredményeket. Nem is örülhettünk volna jobban, mint mikor kiderült, hogy minden hetedik osztályos tanuló sikerrel vette a vizsgát! Kaptuk is sorba a képeket az utoljára iskolai egyenruhájukat viselő, boldog, önfeledt gyerekekről, akik plakátokat írtak köszönetük jeléül. Néhány példa a plakátok szövegéből, melyek összefoglalnak mindent: „Hosszú út volt, de megcsináltuk.”, „Valóra vált! Köszönjük a valódi támogatásotokat!” „Hálaadó jegyzet: Végeztünk a vizsgáinkkal. Most a ballagásunkat várjuk. Melegen üdvözlünk mindannyiótokat. Ámen.” A ballagáson a tanítók minden diáknak egy Bibliát ajándékoztak, mivel néhányan másnap szombaton meg is keresztelkedtek. Valódi ünnepi zárás. És hogy mi a jövő? Páran továbbmennek még tanulni, mások visszatérnek a családjukhoz segíteni őket, ám bárhogyan is alakulnak az elkövetkezendő évek, azt, amilyen tudást itt megszereztek, senki nem veheti már el tőlük. A kezükben a lehetőség és az eszköz is, hogy változtassanak, hogy jobb életet alakítsanak ki maguknak is és majd egyszer a gyermekeiknek. Addig pedig hűséges tanáraik továbbra is támogatják őket, lelki megújuló hetek szervezésével, különféle találkozókkal. Hogy ne fakuljon, hanem továbbra is csak színesedjen és gazdagodjon a Karaoi Adventista Általános Iskolában eltöltött idő emléke.          

 

Covid-19

A Covid-19 vírus az egész világba, így Afrikába is eljutott. A tanzániai kormány elrendelte az iskolák bezárását, valamint mi is biztonságosabbnak láttuk az oktatás szüneteltetését, így a csaknem 500 tanulónknak nem volt lehetősége tanulni, közösségben lenni ebben az időszakban. Ám tanáraink elhivatottságát mutatja, hogy a vírus ellenére sem akarták szeretett tanítványaikat magukra hagyni. Megszervezésre került az otthoni oktatás. Persze nem olyan módon, mint ezt mi itt Európában tapasztaltuk. Nem hogy okos eszközeik, de a legtöbb helyen áram sem áll rendelkezésre a Masai bomákban. De a kitartás és az elkötelezettség mindig utat talál magának. A tanárok füzeteket es ceruzákat vásároltak, melyeket kiosztottak a gyerekeknek és kétnapi rendszerességgel jártak bomáról bomára a gyerekeket oktatni, természetesen biztonságos távolságra a gyerekektől. Ha nincs tanterem és tábla, van a fa árnyéka és a föld pora. Gyakorlásként a kis sárházak előtti poros udvarrészek megteltek a gyerekek által a porba írt betűkkel és számokkal. A tudásvágy, ami ezekben az apró gyerekekben van, mindannyiunk előtt példával járhat. Az iskolák immár újra kinyithatták kapuikat, és újra elkezdődhetett az oktatás az afrikai gyerekek számára.

Új adminisztrációs épület

Megszólal a csengő. Kinyílik a terem ajtaja és a tanító kilép háta mögött a felszabadult gyerekek hadával. A halk és üres folyosó egy szempillantás alatt megtelik nevetéssel, futkosó léptek zajával. A tanító mosollyal az arcán néz végig a szembe jövő kisiskolásokon, miközben a tanári szoba felé halad. Mikor odaér, várakozásteljesen belép és becsukja az ajtót maga mögött. Hirtelen az egész hangzavar elhalkul, az ablakon besütő napsugarak megvilágítják az asztalát, amin már várja őt a napi dolgozatok kijavítása, a következő óra könyvei és a számára oly kedves családi fotó. Bár a munka még nem állt meg, végre fellélegezhet kicsit. Valójában ez a szoba nem más számára, mint egy kis menedék, ahol a szünet tényleg szünet lehet- még ha csak 10 perc erejéig is.

Gyakran esünk abba a hibába, hogy természetesnek veszünk kiváltságos dolgokat, mint például egy tanári szobát egy iskolában, miközben sok helyen ez messze nem magától értetődő dolog. Így volt ez Karaoban is. Az iskola megépülése a gyermekek számára egy olyan régi vágyat teljesített be, amire régóta vártak az ott élő diplomával rendelkező tanítók, akik azóta is lelkesen vetik bele magukat a 150 diák oktatásába minden nehezítő körülmény ellenére. Nem akadály nekik az eszközök vagy még a tankönyvek hiánya sem, maguk készítik el az anyagokat, melyekkel új lehetőségeket nyitnak meg az ott nevelkedő gyermekeknek. És miközben ők adnak és szolgálnak, megfogalmazódott az alapítványunkban a rájuk való odafigyelés is. Ennek következtében 2019. decemberében amerikai szponzoroknak köszönhetően megkezdődhetett egy adminisztrációs ház felépítése az iskola mellett. Helyi vállalkozók, helyi nevén a fundi végezte a kivitelezést, aminek eredményeként egy európai szintű épület készülhetett el öt szobával.

Így beköltözhetett ide az igazgatói iroda, ami a nyugodt körülmények között még inkább az iskola fejlődésén, a gyermekek jóllétén munkálkodhat. Ki lettek alakítva tanári szobák, ahol az órák között megpihenhet az iskola 7 tanítója és csendben készülhetnek a következő órára.

Továbbá hely teremtődött a tanárok közös megbeszéléseire is elkülönítve a diákoktól, az iskola lelkésze által végzett lelkigondozásra és a zavartalan szülői találkozásokra.

 Ezzel együtt az épület fehér falaival kiemelkedő az egész város számára, a tanítók így a saját hivatásuk fontoságát és megbecsülését is végre átérezhetik és a szülők bizalmát még inkább elnyerhetik az oktatás felé.

Arról már nem is beszélve, hogy a gyermekek milyen büszkék, hogy egy olyan iskolába járhatnak, ahol sem nekik, sem a tanítóknak nem kell hiányt szenvedniük.    

Tinga Tinga

Több mint 10 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg egy Tinga Tingából származó kisfiúval, Israellel. Kitartása és elkötelezettsége felkeltette a figyelmünket és szerettük volna támogatni abban, hogy elérje a célját. Élete hivatásául végül azt választotta, hogy elvégzi az Adventista Teológiai Főiskolát és lelkész lett. Tanulmányai után elhatározta, hogy megkísérli régi nagy álmát is valóra váltani, hogy szülőfalujában iskolát alapítson. Pontosan tudta, hogy mekkora érték, ha iskolába járhat egy Masai kisgyerek, pláne, ha nem is kell érte kilométereket gyalogolnia egy nap. Mi természetesen örömmel vettük a kezdeményezést és a kellő anyagi hátteret is sikerült előteremteni a projekt kivitelezéséhez. Az elkészült épület több funkciót is betölt. Nem csupán a közel 50 gyerek általános iskola szintű tanításáért felel, hanem szombatonként imaházként is működik. A helyi tanítónak, Melubonak az az ötlete támadt, hogy az iskola udvarán egy zöldségeskertet hozzanak létre, amelynek termését majd örömmel fogják elfogyasztani a gyerekek a tanítási szünetekben. Terveink között szerepel folytatni, sőt magasabb szintre léptetni a kezdeményezést, miszerint alapítanánk itt is és a többi iskolában is hasonló mintagazdaságokat. Következő lépésként az épület fejlesztésére szándékunkban áll napelemek telepítése, hogy ezzel az áramszolgáltatás is biztosítva legyen. Erre a világításhoz és apróbb technikai eszközök működtetéséhez is szükség van. Nagy álmunk, hogy egyszer innen Európából is tudjunk online-órákat tartani az afrikai kisgyerekeknek. Ez jelentősen gazdagítaná az iskola életét és új lehetőségeket teremtene az oktatásban a gyermekek számára. 

Kategóriák
Donate

Supai e.V.

IBAN: DE40350601901900128017
BIC: GENODED1DKD